
Az ég peremén szürke felhő vonul.
Lassan lépkedek, egyedül vagyok,
Egyet gondolok, céltalan rohanok.
És közben hull az eső, minden vigasztalan,
De még sincs erőm, hogy kisírjam magam.
Érzem oly közel a kifulladás,
Mire jó e bús, esztelen rohanás?
Próza:
Hull az eső, mindenki siet valahová,
Csak én kószálok céltalanul, egyedül."
Lájk lent, ha kedveled Szécsi Pál előadását.