"Lent, az utcánkban áll egy kis bár,
minden éjjel egy férfi ott jár.
És a zenekarnak pezsgőt ígér:
"Játszák el újra nékem!" Csak ennyit kér...
Visszajössz hozzám te még, ha jön a nyár,
Amikor kinyílnak majd a violák.
Betoppansz úgy, mit régen,
Mint fénysugár az éjben, átölelsz némán...
Nem kérdek tőled semmit, ki volt, ki tőlem elvitt, nem vádol a szám.
Eszedbe jut majd a kert, és a sok virág,
Ott, ahol először nyílt csókra a szád.
Megérted akkor végre, amit érzek,
Amikor kinyílnak majd a violák!"