"Ne kérd, hogy ígérjem meg azt, amit nem tudok,
Szeretlek és melletted vagyok.
De tudod jól, hogy eljön majd a nap,
És nem lesz semmi, ami majd visszatart,
Mert sehol sem tudtam megnyugodni még,
Ha nem lennék szabad élni sem tudnék.
Homok a szélben, azt mondod, az vagyok.
Homok a szélben, lehet, hogy az vagyok.
Homok a szélben, tudom, hogy az vagyok.
Homok a szélben, megváltozni nem tudok.
2. Meder nélküli folyó leszek nélküled,
És meglehet, hogy sokszor tévedek,
És minden reggel máshol ér talán,
És senki nem fog emlékezni rám,
És nem tudom, hogy mi történhet még,
De ha nem lennék szabad élni sem tudnék."
Nyomj lent egy lájkot, ha kedveled a Korál dalait.
Az együttes alapításának ötlete akkor merült fel, amikor Koncz Zsuzsa a KITT-egylet felbomlása után új állandó kísérőzenekart keresett magának, erre jött létre a Korál.
A kísérőzenekari tevékenység mellett készültek saját dalaik is (Ha kedvem tartja, Hazafelé), azonban rövid idő múlva feloszlottak.
Miután 1977. augusztus 20-án egy koncertre újra összeállt a Taurus, Balázs Fecóban felmerült az ötlet, hogy önálló zenekart alapítson, amely továbbviszi a Taurus örökségét. Énekesnek először Vikidál Gyulát hívták, készült is vele demófelvétel, de végül maradt a P. Mobilban, Balázs Fecó pedig úgy döntött, valamennyi dalt ő maga fogja énekelni.
Az újjászervezett Korál 1978. május 1-jén mutatkozott be a Budai Ifjúsági Parkban. Kezdetben főleg hard rockot játszottak, részben Taurus-feldolgozásokra alapozva (kis- vagy nagylemezre került a Kiűzetés a Paradicsomból, Anyám, vigasztalj engem, Szólíts meg, vándor, A kőfalak leomlanak és a Válaszra várva).
Fecó egyéniségének megfelelően azonban helyet kapott a líraiság is a zenéjükben, ezzel alakítva ki a Korál egyedi arculatát.